Mutasd az útleveled, úgyse hiszem el!” – A katalán nyelv és a bürokratikus sokk
Vannak történetek, amik nem egyszer történnek meg az emberrel, hanem valami furcsa, kozmikus ismétlődéssel végigkísérik az életét. Mióta az életem és a munkám ezer szállal kötődik a spanyol és a katalán nyelvhez , a külföldi ügyintézések során rendszeresen belefutok ugyanabba az abszurd jelenetsorba. Valójában ez a nyelvi „hitetlenkedés” már a barcelonai egyetemi éveim alatt, a Universitat Autònoma de Barcelona (UAB) padjaiban elkezdődött. A ma már szinte testvérként szeretett spanyol barátnőm, akivel együtt koptattuk ott a padokat, az ismeretségünk elején szinte pontosan ugyanolyan megdöbbenéssel kért tőlem bizonyítékot: egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy a spanyol meg a katalán nem az anyanyelvem! :)) A 2019-es barcelonai ügyintézésem viszont még erre az egyetemi emlékre is rátett egy lapáttal. A földrajzi rövidzárlat A hivatalban ültem, a hölgy pedig a papírokat rendezgetve, teljesen hétköznapi hangnemben feltette az első kérdést: Nő: „És amúgy hol laksz?” Én: „Magyaror...