Kitűnő bizonyítvány, akrobaták és a nyár utolsó hétvégéje: Cirkuszi kalandok a Mirázs előadáson
A nyár utolsó hétvégéjének megvan a maga sajátos, nosztalgikus bája. Az ember próbálja az utolsó napsugarakat és élménymorzsákat is elcsípni, mielőtt beköszönt az őszi rohanás és a megszokott logisztikai menetrend
Mi a családdal úgy döntöttünk, hogy a nyár fináléját megadjuk a módját: a keresztlányom ugyanis kitűnő lett az iskolában, az elismerés mellé járó „kitűnő tanuló kuponnal” a kezünkben pedig egyenesen a Fővárosi Nagycirkusz felé vettük az irányt, a Mirázs című előadásra.
Régóta tudom, hogy egy gyermek sikereinél kevés felemelőbb dolog létezik a világon. Látni a csillogó szemeket, a büszkeséget, és azt az őszinte izgalmat, ahogy a kuponját szorongatva várja a műsort – ez az a fajta „arany”, amiért érdemes elindulni
Természetesen nálunk egy ilyen kiruccanás nem merül ki annyiban, hogy „odamegyünk és leülünk”. A cirkuszi forgatag, a tömeg, a lépcsők és a mankókkal való navigálás mindig tartogat egy kis extra megfontoltságot
Az előadás elképesztő volt. A Mirázs nemcsak látványos trükkök és virtuóz mozdulatok sora volt, hanem tiszta varázslat: fények, zene, felejthetetlen élmények és az a hamisítatlan cirkuszi illat, ami azonnal visszarepíti az embert a gyerekkorába.
Ahogy figyeltem a keresztlányom elvarázsolt arcát, azon gondolkodtam, hogy a kemény munkának és a szorgalomnak mindig megvan a gyümölcse. Ő egész évben küzdött a jó jegyekért, és a jutalma ez a felejthetetlen délután lett.
Így búcsúztattuk a nyarat: büszkeséggel, nevetéssel, ámulattal és egy jó adag cirkuszi varázslattal.
Az Icalkímia nemcsak a nehézségek átírásáról szól, hanem az ilyen tiszta, örömteli pillanatok megünnepléséről is
Megjegyzések
Megjegyzés küldése