A bürokrácia malmai, avagy az extrém sport, amit ügyintézésnek hívnak
Amikor azt hisszük, hogy az ICP legnagyobb kihívása a feszes izmok leküzdése vagy a gravitációval való napi szintű tengődés, akkor gyorsan emlékeztetnie kell magát az embernek a legkeményebb magyar népi játékra: a bürokratikus akadálypályára.
Ha létezik dolog, amihez képest egy hirtelen izomgörcs vagy egy járdaszegélyen való megbotlás kényelmes pihenésnek tűnik, az az, amikor egy amúgy alanyi jogon járó ellátásért vagy egy nyomorult papírért kell átverekedned magad a hivatalok labirintusán.
Íme a bürokrácia és az ügyintézés legszebb abszurditásai, kifejezetten nekünk szerkesztve:
Generációs időutazás és a digitális rejtvényfejtés
Az üknagypapa vércsoportja is kéne: Imádom, amikor egy alapvetően járó ellátáshoz olyan adatokat kérnek számon rajtad, amikhez a világon semmi közöd nem lehetett. Édesapám 24 éve halt meg, én meg konkrétan egy 12 éves kislány voltam akkor. De az árvaellátás újraigénylésénél a hivatal természetesen tőlem várja el, hogy fejből vágjam vagy a zsebemből rántsam elő az ő akkori rokkantnyugdíjának a törzsszámát. Tessék?! Mégis miért keresnék ki a saját, csillogó-villogó központi adatbázisukból a TAJ-száma alapján, ha engem is megutaztathatnak negyedszázadot az időben?
Az e-Papír és a Nobel-díjas megfogalmazások: Aki az online ügyintézés felületein – mint az e-Papír – elsőre felfogja a hivatalos megfogalmazásokat, az konkrétan Nobel-díjat érdemelne. Ember fia rá nem jönne magától, hogy melyik témacsoportot meg ügytípust kellene kiválasztani egy tök egyszerű kérelemhez, mert a menüpontok elnevezését valószínűleg egy ókori kódexmásoló és egy marslakó közösen találta ki. Konkrétan AI nélkül ma már ki sem tudom választani a megfelelő gombot... Még jó, hogy a mesterséges intelligencia lefordítja nekem "emberi nyelvre" ezt a bürokratikus halandzsát, miközben a hivatalban még a telefont sem veszik fel.
Az akadálymentesítés mint optikai csalódás
A "papíron akadálymentes" hivatal: Megérkezel a hivatalba, ahol büszkén hirdetik a bejáratnál a kis matricával, hogy akadálymentesített az épület. Igen, van egy szép rámpa az ajtóig. Az ajtó után viszont azonnal fogad egy háromlépcsős feljáró, majd egy olyan nehéz kétszárnyú ajtó, amit egy olimpiai súlyemelő is csak üvöltve tudna kinyitni.
A lift, ami csak elvben létezik: Ha el is jutsz a liftig (lehetőleg 10-15 lépcsőn, csak hogy semmiképp ne unatkozz), az vagy üzemen kívül van, vagy a kulcsa annál a portásnál van, aki épp félórás kávészünetét tölti a harmadik emeleten.
A „hátha meggyógyultál” elve
A rendszeres felülvizsgálatok régi szép emléke: Régebben zseniális volt, amikor bizonyos időközönként vissza kellett járnom, hogy igazoljam: az állapotom még mindig fennáll. Mintha a bürokrácia szentül hitt volna abban, hogy a gyerekkorom óta meglévő idegrendszeri sérülésem egy szép kedd reggelre hirtelen felszívódik, én meg elfelejtettem róla szólni a hatóságoknak. Hála az égnek ma már véglegesítve vagyok, de a régi szép idők emléke örökre velem marad...
A nyomtatvány, ami nem ismeri a valóságot: Amikor olyan papírokat kell kitölteni, ahol a kérdések és az opciók egyszerűen nincsenek köszönőviszonyban a fizikai valósággal. „Tud-e önállóan közlekedni?” – Hát, ha a járást mint tiszta akaratot és a Matrixot idéző egyensúlyi bűvészmutatványt közlekedésnek hívjuk, akkor igen, amúgy meg hagyjuk.
Sorszámok, aláírások és a finommotorika meccse
A sorszámhúzó automata mint főellenség: Belépsz a terembe, és ott áll az a nyomorult érintőképernyős oszlop. Ami másnak egy gyors bökés, az nekünk a finommotorika és a feszesség csúcstesztje. Ráadásul a kijelzőn lévő menüpontok megfogalmazását is ugyanaz a kódfeltaláló brigád tervezhette, mint az e-Papírt.
A „30 másodperced van odaérni” játék: Amikor végre csippan a sorszámod a 14-es ablaknál, ami természetesen a terem legeslegvégén van. A gép elvárná, hogy rakéta-popóval odahoppanálj, miközben te próbálod tudatosan végiggondolni, hogy jobb láb, bal láb, nehogy a csillogó kőpadlón mutass be egy látványos zakózást.
Az aláírás-elemzés drámája: Ha elintézel egy meghatalmazást, a tisztviselő gyanakodva méregeti a papírt, mert a kézírásod meg az aláírásod a feszességtől függően nyomokban sem hasonlít a 10 évvel ezelőtti személyidben lévőre. Uram, nem hamisítottam a saját nevemet, csak ma kicsit feszesebb a csuklóm!
Papírgyűjtés és a határidők kettős mércéje
A végtelen ciklus: „Ahhoz, hogy megkapja az A-papírt, szüksége van a B-papírra. A B-papírt viszont csak akkor állítjuk ki, ha felmutatja az A-papírt.” Ezen a ponton az ember idegrendszere konkrétan leáll, és legszívesebben csak mosolyogva néznél a tisztviselőre, miközben a beszédizmaid bekeményednek a döbbenettől.
Az időprés: Neked pontosan 8 napod van pótolni egy olyan orvosi igazolást, amire a szakrendelőben 4 hónap múlva adnak időpontot. De a hivatalnak természetesen 60 napja van válaszolni a saját maga által elcseszett adategyeztetésre.
A bürokrácia malmai nálunk nemhogy lassan őrölnek, de néha úgy tűnik, visszafelé forognak. De hé, legalább elmondhatjuk, hogy az ügyintézés számunkra nem sima papírmunka – hanem egy komplett, egész napos extrém sport!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése