Barcelona Krónika 7.nap: Az utolsó előtti nap: vírusok, katalán bürokrácia és egy kiadós búcsúvacsora

 


Hát, elérkezett a nap, amikor a megfázásom végül kihirdette a győzelmet. Hogy a dráma még teljesebb legyen: a másik két kinti barátnőmet, akikkel erre a napra volt megbeszélve a találkozó, pontosan ugyanez a nyavalya döntötte le a lábáról. Így a nagy összeborulás elmaradt, én pedig az apartman fészkébe kényszerültem nappalra, míg a tesómék elindultak meghódítani a Plaça d’Espanyát és a Montjuïc palota vízesését.


Gondolhatnátok, hogy pihentem és teáztam... De aki ismer, az tudja, hogy bármennyire is imádom a lustálkodást, ha kötelességek vannak,a nyugalomban fetrengés nem az én műfajom! Inkább megradtam az alkalmat, és fejest ugrottam a spanyol bürokrácia sűrűjébe. A legnagyobb fájdalmamra először becsekkoltam a hazaútra (mert hát az idő sajnos nem áll meg), aztán nekiláttam feltúrni a Renfe felületét, hogy kiderítsem, mégis milyen formában jár vissza a kártérítés a vonatos várakozásunk miatt. Közben még egy gyors logisztikai egyeztetést is lezavartam a katalán barátnőmmel, hogy az elmaradt találkozók ellenére a nekik szánt ajándékok biztosan célba érjenek a másik két lánynál. 


Az estére viszont keményen rá kellett pihennem. Szó sem lehetett róla, hogy kihagyjuk a kedvenc közeli éttermünkbe szóló foglalásunkat! Egy búcsúvacsora az mégiscsak búcsúvacsora. 


Úgyhogy este összeszedtem minden maradék energiámat, és elindultunk. És milyen jól tettük! Tényleg az utolsó falatig degeszre tömtük magunkat a legfinomabb helyi fogásokkal, hogy legalább az ízekkel és az élményekkel alaposan feltöltekezzünk a következő spanyol útig.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mindennapok szarkasztikus krónikája- Amiktől a környezetünk pánikgombot nyom, nekünk meg csak mindennapi rutin

A parkett szabadsága: Amikor a keringő megtöri a négy fal csendjét

A bürokrácia malmai, avagy az extrém sport, amit ügyintézésnek hívnak