Barcelona krónika 5. nap: Park Güell, avagy hogyan hódítsuk meg a hegyet gurulva (és lázasan)
A Park Güellhez fűződő viszonyom mindig is egy kicsit kalandos volt, de ezúttal a 12:00-s időzónás belépőnkkel és a családi kísérettel új szintre emeltük a küldetést. Aki járt már errefelé, az tudja, hogy a "domboldal" kifejezés errefelé elég enyhe eufemizmus.
Hogy a küzdősportokat fokozzam: én ezen a napon már hivatalosan is beteg voltam, (ami makacsul tartotta magát a hazajövetelünk utánig) de persze fel sem merült, hogy az apartmanban maradjak – pihenni itthon is tudok, egy nyavalyás megfázás meg igazán nem babrál ki velem! :D Bár a spanyol buszokon és metrókon uralkodó, légkondival varázsolt sarkvidéki levegő illetve a part melletti szél mindent megtett az ügy érdekében... De se a lázam nem érdekelt, se a Gloria Gaynorra hajazó dögös, rekedt hangom: egy családi nyaraláson nem az ágyban fetrengünk a szálláson! :D
A Lesseps megállóból a rámpás busszal felkaptatni a bejáratig már önmagában egy élmény volt. (Leginkább a tesóméknak akik küzdöttek a kerekesszékkkel) Bent pedig a zöld papagájok fogadtak minket, akik egészen elképesztő, hatalmas fészkeket építettek a fákra, és olyan bátran odamerészkedtek hozzánk néhány finom falatért , mintha ők lennének a park hivatalos üdvözlőbizottsága. A hullámos mozaikpadok és a híres sárkány (ami amúgy inkább egy nagyon cuki szalamandra) pontosan úgy vártak minket, ahogy a legszebb emlékeimben éltek – úgyhogy gyorsan újrafényképeztünk pár régebbi, ott készült fotónkat is, imádtam az időutazást!
Nincs rohanás, nincs stopperóra: ha egyszer átverekedted magad a kapun, addig ücsörögsz a színezett csempék közt a panorámát bámulva, ameddig csak jólesik. Ott bóklászva megint bebizonyosodott: Barcelona kerekesszékkel (és lázcsillapítóval) is ezer arcát mutatja, csak tudni kell, melyik kanyarban vár a legszebb kilátás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése