Szárnyak az egyensúlyért és a feladott útlevél: Repülési kabaré 2015-ből

 

Azt gondolná az ember, hogy 10 000 méter magasan, a felhők felett viszonylagos csend és béke uralkodik. Jelentem: egyáltalán nem. A repülőút nálam sosem csak utazás, hanem egy ingyenes, első soros színházi előadás az emberi logika csodáiról.

2015-ben, az egyik utamon a mellettem ülő két hölgyemény és egy küzdő szellemű úriember gondoskodott arról, hogy egyetlen másodpercig se unatkozzak. Íme a kedvenc epizódjaim a fedélzeti logikából:

1. A repüléstechnikai áttörés: A szárnyak igazi funkciója

Még a kifutópályán gurultunk, amikor a mellettem ülő két magyar hölgy között a következő, mélyenszántó tudományos párbeszéd bontakozott ki:

– Te, szerinted hazáig a betonon fogunk menni? – Nem tudom, én még sose mentem ilyen izével... de szerintem nem, mert akkor minek lenne szárnya? – Hát, hogy egyensúlyozzon, te! Ezen a ponton az összes belső önuralmamat be kellett vetnem. Komótosan az ablak felé fordultam, kiszúrtam egy rögzített pontot a távolban, amire lázas fókusszal meredhettem, miközben a számat harapdálva küzdöttem az elemi röhögőgörcs ellen.

2. Az IT-szakértő és az offline valóság

Pár perccel később, amikor már a levegőben voltunk, békésen zenét hallgattam a laptopomon. Egyszer csak az egyik hölgyemény megkocogtatja a vállamat:

– Azt mondták, itt nincs hálózat, vagy mi a fene. – Igen, tudom. – De akkor minek van előtted ez a masina? – Zenét hallgatok. – De most mondom, hogy nincs hálózat! Akkor hogy? – Ehhez nem kell internetkapcsolat. – Dehogynem, én olvastam! Nos, igen. Ha ő olvasta, akkor az úgy is van. Ki vagyok én, hogy ellentmondjak a Nyomtatott Igazságnak? Elnézést kértem a digitalizáció nevében.

3. A bürokrácia bajnoka: „Miért kéne kétszer?”

A koronát az útra mégis egy úriember tette fel a kapunál, aki összekülönbözött az útiokmány-ellenőrző lánnyal, mert az elkérte tőle az útlevelét.

– Mégis, hogy adjam oda, ha a feladott bőröndbe raktam?! – De miért rakta oda? – kérdezte a döbbent ügyintéző.

– Hát, mert az ideúton már bemutattam, miért kéne kétszer?! Zseniális. Pasi, ügyesen csináltad! Sikerült megvárakoztatnod 148 utast a saját, kikezdhetetlen logikáddal. Bravo.


Az emberi elme kifürkészhetetlen, de 10 000 méter magasan valahogy még gyorsabban dőlnek le a logika bástyái. És tudjátok mit? Imádom az ilyen perceket. Mert a repülés lehet fárasztó, a logisztika lehet bonyolult, de az ilyen pillanatok teszik az életet igazán szórakoztatóvá!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mindennapok szarkasztikus krónikája- Amiktől a környezetünk pánikgombot nyom, nekünk meg csak mindennapi rutin

A parkett szabadsága: Amikor a keringő megtöri a négy fal csendjét

A bürokrácia malmai, avagy az extrém sport, amit ügyintézésnek hívnak