Kern András, a buszsofőr és a repülési tippek: Repülőtéri kabaré 2017-ből

 


Azt hiszem, nem mi lennénk, ha egy utazásunk nem bővelkedne az abszurd, végtelenül vicces pillanatokban. A repülés nálam nem egyszerűen A pontból B pontba jutás, hanem egy kimeríthetetlen látlelet az emberi természetről és a reptéri logisztika váratlan húzásairól.

2017-ben az egyik járatunk konkrétan felért egy komplett vígjátékkal. Íme a fedélzeti színház felejthetetlen epizódjai:

1. A babiloni nyelvzavar a PRM-pultnál

A történet ott kezdődött, hogy a reptéri asszisztencia nem egy, hanem rögtön három kollégával képviseltette magát. A probléma csupán annyi volt, hogy a helyzet magaslatán egyikük sem állt – és természetesen egyikük sem tudott angolul.

Ez önmagában is szép kihívás egy nemzetközi repülőtéren, de a nagyobb baj az volt, hogy a check-in pultos kisasszony sem beszélte a nyelvet. Így a PRM-asszisztencia átadása nagyjából a némajáték és a nemzetközi mutogatás magasiskolája lett.

2. A röhögőgörcs és a buszjárat-illúzió

Miután valahogy mégis elértük a fedélzetet, az események csak fokozódtak:

  • A magának viccet mesélő stewardess : A légiutaskísérő lány a biztonsági instrukciók közben kapott akkora röhögőgörcsöt, hogy a mentőmellény bemutatása konkrétan felért egy stand-up előadással.

  • A buszos utas: Megjelent egy úriember, aki meglehetősen bátortalanul érdeklődött, hogy szabad-e a mellettünk lévő hely – pontosan abban a stílusban és hanghordozásban, mint aki a 7-es buszon keres ülőhelyet a Keleti felé.

  • Az olasz pánik: Utolsó pillanatban, lélekszakadva befutott egy olasz hölgy is, aki kétségbeesett sikollyal tudakolta a folyosón: „To Budapest?!”

  • A fedélzeti négylábú: Ráadásként egy kutya is hivatalos utasként képviseltette magát a sorok között.

3. A legzseniálisabb légi tanács

A kiírt felszálláshoz képest cirka 45 perc késésben voltunk, de a hangulatot végképp a fedélzeti bemondó koronázta meg. Miután elnézést kértek a várakozásért, a hangszóróból a következő gyöngyszem csendült fel:

„Most lekapcsoljuk a kabinvilágítást. Ha olvasni szeretnének, vegyenek elő egy könyvet.”

Hűha, kösz a tippet! Erre magunktól sosem jöttünk volna rá a sötétben! xD


Ha a 45 perces késés, a nyelvi akadályverseny és a sötétben olvasási jótanácsok nem lettek volna elegendőek: Kern Andrással utaztunk egy gépen. Így a kabaré végül teljes volt, és a helyére került minden. Mert lehet, hogy a repülős logisztika néha döcög, de amíg ilyen történetekkel gazdagodunk, addig minden egyes percért megéri útra kelni!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mindennapok szarkasztikus krónikája- Amiktől a környezetünk pánikgombot nyom, nekünk meg csak mindennapi rutin

A parkett szabadsága: Amikor a keringő megtöri a négy fal csendjét

A bürokrácia malmai, avagy az extrém sport, amit ügyintézésnek hívnak