Kern András, a buszsofőr és a repülési tippek: Repülőtéri kabaré 2017-ből
Azt hiszem, nem mi lennénk, ha egy utazásunk nem bővelkedne az abszurd, végtelenül vicces pillanatokban. A repülés nálam nem egyszerűen A pontból B pontba jutás, hanem egy kimeríthetetlen látlelet az emberi természetről és a reptéri logisztika váratlan húzásairól.
2017-ben az egyik járatunk konkrétan felért egy komplett vígjátékkal. Íme a fedélzeti színház felejthetetlen epizódjai:
1. A babiloni nyelvzavar a PRM-pultnál
A történet ott kezdődött, hogy a reptéri asszisztencia nem egy, hanem rögtön három kollégával képviseltette magát. A probléma csupán annyi volt, hogy a helyzet magaslatán egyikük sem állt – és természetesen egyikük sem tudott angolul.
Ez önmagában is szép kihívás egy nemzetközi repülőtéren, de a nagyobb baj az volt, hogy a check-in pultos kisasszony sem beszélte a nyelvet. Így a PRM-asszisztencia átadása nagyjából a némajáték és a nemzetközi mutogatás magasiskolája lett.
2. A röhögőgörcs és a buszjárat-illúzió
Miután valahogy mégis elértük a fedélzetet, az események csak fokozódtak:
A magának viccet mesélő stewardess : A légiutaskísérő lány a biztonsági instrukciók közben kapott akkora röhögőgörcsöt, hogy a mentőmellény bemutatása konkrétan felért egy stand-up előadással.
A buszos utas: Megjelent egy úriember, aki meglehetősen bátortalanul érdeklődött, hogy szabad-e a mellettünk lévő hely – pontosan abban a stílusban és hanghordozásban, mint aki a 7-es buszon keres ülőhelyet a Keleti felé.
Az olasz pánik: Utolsó pillanatban, lélekszakadva befutott egy olasz hölgy is, aki kétségbeesett sikollyal tudakolta a folyosón: „To Budapest?!”
A fedélzeti négylábú: Ráadásként egy kutya is hivatalos utasként képviseltette magát a sorok között.
3. A legzseniálisabb légi tanács
A kiírt felszálláshoz képest cirka 45 perc késésben voltunk, de a hangulatot végképp a fedélzeti bemondó koronázta meg. Miután elnézést kértek a várakozásért, a hangszóróból a következő gyöngyszem csendült fel:
„Most lekapcsoljuk a kabinvilágítást. Ha olvasni szeretnének, vegyenek elő egy könyvet.”
Hűha, kösz a tippet! Erre magunktól sosem jöttünk volna rá a sötétben! xD
Ha a 45 perces késés, a nyelvi akadályverseny és a sötétben olvasási jótanácsok nem lettek volna elegendőek: Kern Andrással utaztunk egy gépen. Így a kabaré végül teljes volt, és a helyére került minden. Mert lehet, hogy a repülős logisztika néha döcög, de amíg ilyen történetekkel gazdagodunk, addig minden egyes percért megéri útra kelni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése