Életem császárnője: A sebekből született uralkodó

 


Volt idő, amikor hagytam, hogy a szívem szabadon szárnyaljon, mégis lélek nélkül, összetörve és szinte teljesen érzéketlenül tért vissza hozzám. A szerelem dolgai már csak ilyenek: édes fájdalommal járnak, amely örökre megjelöl minket, amikor merészelünk a tűzzel játszani.

De a sötétségben, ahol senki sem látott, szívós munkával visszavettem a sorsomtól mindent, ami az enyém. És ahogy lépésről lépésre eltüntettem a múlt minden egyes sebhelyét, a saját világom úrnőjévé váltam. Minden pillanat, minden döntés és minden érzés egyetlen és kizárólagos tulajdonosa lettem: saját életem császárnője.

Ha az éjszaka sötétbe borul, képes vagyok visszahozni a holdat. Ha sivatagokat kell átkelni, a saját esőmmel táplálom a földet. Mert a nő, aki átesett a tűzön, többé nem várja a csodát, hanem ő maga teremti meg azt.

Ugyanakkor a függetlenség és a belső erő nem jelenti azt, hogy lemondtam volna a csodákról. Ott él bennem a nyitottság arra, hogy valaki megmutassa: ez a világ lehet több is egy hideg és üres helynél. Hogy jöhet valaki, aki gyengéden a karjaiba veszi a lelkemet, felveszi a szilánkjaimat, és akinek a jelenléte szárnyakat ad a vágyaimnak.

De az alapok már sziklaszilárdak. Nem függök senkitől, nem kéregetem a szeretetet. Életem kormánykeréke az én kezemben van, a koronám pedig a saját küzdelmeimből és újjászületéseimből fonódott.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mindennapok szarkasztikus krónikája- Amiktől a környezetünk pánikgombot nyom, nekünk meg csak mindennapi rutin

A parkett szabadsága: Amikor a keringő megtöri a négy fal csendjét

A bürokrácia malmai, avagy az extrém sport, amit ügyintézésnek hívnak