A megszokott forgatókönyv: A méltóság, hogy nem nézel vissza
Van egy töréspont a kapcsolatokban, amikor a bántás és a csalódás már nem éri váratlanul az embert, hanem zsibbasztó, fárasztó megszokássá válik. Az a pillanat ez, amikor ráébredsz: kívülről tudod a másik fél teljes forgatókönyvét. Ugyanazok a kifogások, ugyanazok a bevált trükkök, ugyanaz az ölelésnek álcázott jéghideg távolságtartás, és a megszokott közbevágások – mert az ő igaza mindig hangosabb és fontosabb kell, hogy legyen a te érzéseidnél.
Hosszú ideig mindent odaadsz, amit csak tudsz. A szívedet a nyitott ajtóban hagyod, remélve, hogy a túloldalról végre valódi melegség érkezik. De amikor a minta újra meg újra megismétlődik, a szemellenző végleg lehullik. Már nincs benned harag, nincs bosszúvágy, és nincs benned több elhullajtható könny sem. Csak a szilárd meggyőződés marad: nem fogsz többé szaladni valaki után, aki a menekülést és a szellemmé válást választotta.
A szavaknak, az üzeneteknek és a lehetőségeknek két oldala van, és a te oldalad már megtanulta a leckét. Egyetlen újabb verset vagy magyarázatot sem érdemel az a helyzet, ahol a tisztelet soha nem volt kölcsönös.
Vigyenek mindent, amit akarnak, és fussanak csak a jól megszokott játszmáikkal. Ma a saját belső békédet választod, a határaid védelmét, és azt a sziklaszilárd tudatot, hogy bár az ajtó bezárult, a szíved és a méltóságod sértetlenül marad ezen az oldalon.
Van egy töréspont a kapcsolatokban, amikor a bántás és a csalódás már nem éri váratlanul az embert, hanem zsibbasztó, fárasztó megszokássá válik. Az a pillanat ez, amikor ráébredsz: kívülről tudod a másik fél teljes forgatókönyvét. Ugyanazok a kifogások, ugyanazok a bevált trükkök, ugyanaz az ölelésnek álcázott jéghideg távolságtartás, és a megszokott közbevágások – mert az ő igaza mindig hangosabb és fontosabb kell, hogy legyen a te érzéseidnél.
Hosszú ideig mindent odaadsz, amit csak tudsz. A szívedet a nyitott ajtóban hagyod, remélve, hogy a túloldalról végre valódi melegség érkezik. De amikor a minta újra meg újra megismétlődik, a szemellenző végleg lehullik. Már nincs benned harag, nincs bosszúvágy, és nincs benned több elhullajtható könny sem. Csak a szilárd meggyőződés marad: nem fogsz többé szaladni valaki után, aki a menekülést és a szellemmé válást választotta.
A szavaknak, az üzeneteknek és a lehetőségeknek két oldala van, és a te oldalad már megtanulta a leckét. Egyetlen újabb verset vagy magyarázatot sem érdemel az a helyzet, ahol a tisztelet soha nem volt kölcsönös.
Vigyenek mindent, amit akarnak, és fussanak csak a jól megszokott játszmáikkal. Ma a saját belső békédet választod, a határaid védelmét, és azt a sziklaszilárd tudatot, hogy bár az ajtó bezárult, a szíved és a méltóságod sértetlenül marad ezen az oldalon.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése