A diplomaillúzió, a láthatatlan munka és a több lábon állás művészete
Olyan társadalomban élünk, amely szinte betegesen méri papírokban, titulusokban és díszes oklevelekben az emberi értéket. Mintha a diploma egy automatikus belépő lenne a „sikeres ember” skatulyájába, miközben minden más utat, ami nem illeszkedik ebbe a merev keretbe, a külvilág hajlamos lekezelően, fitymálva szemlélni.
Hány és hány embertől halljuk a gúnyos megjegyzéseket vagy a sekélyes sztereotípiákat, ha valaki nem a klasszikus akadémiai karrierlétrát mássza? Hányszor bélyegzik meg a háttérben végzett, elengedhetetlen feladatokat „kulimunkának”, mondván: „ebben úgysem lehet kiteljesedni, ebben nincs igazi karrier”?
És ott van a másik kedvencem, az elhamarkodott, felületes ítélkezés klasszikusa: „Neked könnyű, hiszen egész nap otthon lehetsz!” Mintha a home office egy végtelenített nyaralás lenne, nem pedig kőkemény fegyelem, energiagazdálkodás és monotonitástűrő jelenlét.
Az emberséghez és a türelemhez nem diploma kell
36 éves vagyok. Így alakult az életem: nincs diplomám. És tudjátok mit? Egyetlen másodpercig sem vagyok hajlandó szégyellni magam miatta.
Már tíz éve dolgozom az ügyfélszolgálati szektorban, teljes home office-ból. Tíz éve vagyok a frontvonalban: hallgatom az embereket, oldom meg a problémáikat, kezelem a legkülönfélébb feszültségeket és tartom a hátam. Aki dolgozott már emberekkel, az pontosan tudja, hogy ez a munka mekkora pszichológiai egyensúlyt, empátiát, érzelmi stabilitást és határtalan türelmet kíván. Ezeket a készségeket – a valódi odafigyelést, a konfliktuskezelést és a mentális jelenlétet – nem egy egyetemi padsorban osztják ki oklevéllel. Ezt az élet, a gyakorlat és a belső tartás tanítja meg.
Mozgássérültként a testem korlátai és a mindennapi logisztika kőkeményen meghatározzák a lehetőségeimet. Nekem a home office és az online végezhető munkák nem egy kényelmi úri hóbortot jelentenek, hanem a függetlenséget, az önállóságot és az élethez való méltó kapcsolódást.
Több lábon állni a mai világban
Most pedig úgy döntöttem, még egy lépést teszek előre: el szeretnék indulni a virtuális asszisztens képzés útján. Ezt a tevékenységet egy izgalmas, új mellékágazatként képzelem el a jelenlegi főállásom mellett. A mai világban ugyanis a biztonság és a fejlődés kulcsa az, hogy több lábon álljunk, ne függjünk egyetlen lehetőségtől, és folyamatosan bővítsük a saját eszköztárunkat.
A valódi karrier nem attól karrier, hogy mi van írva a névjegykártyádra, vagy hány pecsét van a papírodon, hanem attól, hogy a saját életed felett te rendelkezel, folyamatosan képzed magad, és a saját feltételeid szerint teremtesz értéket.
A siker igazi mérőfoka
Nem a diploma garantálja az intelligenciát, a kitartást vagy a talpraesettséget.
Sikeres az a nő, aki a saját fizikai korlátai ellenére sem adta fel, hanem megkereste a számára működő kapukat. Sikeres az, aki tíz éve helytáll a munkaerőpiacon, aki nap mint nap megtalálja a belső egyensúlyt a legnehezebb emberi helyzetekben is, aki a főállása mellett új ismereteket sajátít el, több lábra építkezik, és nem hagyja, hogy a társadalom előítéletei határozzák meg a saját értékét.
Itt az ideje, hogy végre elengedjük a sznobizmust és a felületes bélyegeket. Minden munka, amit tisztességgel, alázattal és elkötelezettséggel végeznek, értékes. Én pedig emelt fővel és teljes meggyőződéssel lépek rá erre az új, több lábon álló útra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése