A diplomaillúzió, a láthatatlan munka és a több lábon állás művészete

 


Olyan társadalomban élünk, amely szinte betegesen méri papírokban, titulusokban és díszes oklevelekben az emberi értéket. Mintha a diploma egy automatikus belépő lenne a „sikeres ember” skatulyájába, miközben minden más utat, ami nem illeszkedik ebbe a merev keretbe, a külvilág hajlamos lekezelően, fitymálva szemlélni.

Hány és hány embertől halljuk a gúnyos megjegyzéseket vagy a sekélyes sztereotípiákat, ha valaki nem a klasszikus akadémiai karrierlétrát mássza? Hányszor bélyegzik meg a háttérben végzett, elengedhetetlen feladatokat „kulimunkának”, mondván: „ebben úgysem lehet kiteljesedni, ebben nincs igazi karrier”?

És ott van a másik kedvencem, az elhamarkodott, felületes ítélkezés klasszikusa: „Neked könnyű, hiszen egész nap otthon lehetsz!” Mintha a home office egy végtelenített nyaralás lenne, nem pedig kőkemény fegyelem, energiagazdálkodás és monotonitástűrő jelenlét.

Az emberséghez és a türelemhez nem diploma kell

36 éves vagyok. Így alakult az életem: nincs diplomám. És tudjátok mit? Egyetlen másodpercig sem vagyok hajlandó szégyellni magam miatta.

Már tíz éve dolgozom az ügyfélszolgálati szektorban, teljes home office-ból. Tíz éve vagyok a frontvonalban: hallgatom az embereket, oldom meg a problémáikat, kezelem a legkülönfélébb feszültségeket és tartom a hátam. Aki dolgozott már emberekkel, az pontosan tudja, hogy ez a munka mekkora pszichológiai egyensúlyt, empátiát, érzelmi stabilitást és határtalan türelmet kíván. Ezeket a készségeket – a valódi odafigyelést, a konfliktuskezelést és a mentális jelenlétet – nem egy egyetemi padsorban osztják ki oklevéllel. Ezt az élet, a gyakorlat és a belső tartás tanítja meg.

Mozgássérültként a testem korlátai és a mindennapi logisztika kőkeményen meghatározzák a lehetőségeimet. Nekem a home office és az online végezhető munkák nem egy kényelmi úri hóbortot jelentenek, hanem a függetlenséget, az önállóságot és az élethez való méltó kapcsolódást.

Több lábon állni a mai világban

Most pedig úgy döntöttem, még egy lépést teszek előre: el szeretnék indulni a virtuális asszisztens képzés útján. Ezt a tevékenységet egy izgalmas, új mellékágazatként képzelem el a jelenlegi főállásom mellett. A mai világban ugyanis a biztonság és a fejlődés kulcsa az, hogy több lábon álljunk, ne függjünk egyetlen lehetőségtől, és folyamatosan bővítsük a saját eszköztárunkat.

A valódi karrier nem attól karrier, hogy mi van írva a névjegykártyádra, vagy hány pecsét van a papírodon, hanem attól, hogy a saját életed felett te rendelkezel, folyamatosan képzed magad, és a saját feltételeid szerint teremtesz értéket.

A siker igazi mérőfoka

Nem a diploma garantálja az intelligenciát, a kitartást vagy a talpraesettséget.

Sikeres az a nő, aki a saját fizikai korlátai ellenére sem adta fel, hanem megkereste a számára működő kapukat. Sikeres az, aki tíz éve helytáll a munkaerőpiacon, aki nap mint nap megtalálja a belső egyensúlyt a legnehezebb emberi helyzetekben is, aki a főállása mellett új ismereteket sajátít el, több lábra építkezik, és nem hagyja, hogy a társadalom előítéletei határozzák meg a saját értékét.

Itt az ideje, hogy végre elengedjük a sznobizmust és a felületes bélyegeket. Minden munka, amit tisztességgel, alázattal és elkötelezettséggel végeznek, értékes. Én pedig emelt fővel és teljes meggyőződéssel lépek rá erre az új, több lábon álló útra.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mindennapok szarkasztikus krónikája- Amiktől a környezetünk pánikgombot nyom, nekünk meg csak mindennapi rutin

A parkett szabadsága: Amikor a keringő megtöri a négy fal csendjét

A bürokrácia malmai, avagy az extrém sport, amit ügyintézésnek hívnak