20 év várólista, 14 nap csoda: Végre megcsinálom, a családdal irány Mexikó! 🇲🇽✨
Vannak azok az álmok, amiket az ember gyerekkora óta hurcol magával. Nekem ez Mexikó.
Ha pontos akarok lenni, majdnem 20 éve. 20 éve nézem a képernyőn a színes utcákat, hallgatom a spanyol szót, szippantom be a kultúrát a telenovellák drámáin keresztül. Az egyetemen spanyol filológiát tanultam, így a nyelv és a kultúra a mindennapjaim része lett, de a titkos ábránd mindig ott lebegett a háttérben: „Bár bárcsak egyszer én is ott állhatnék.”
De az élet, a hétköznapok, a munkás évek és a kerekesszék valahogy mindig azt súgták: ez túl messze van. Túl bonyolult. Túl drága.
Egészen mostanáig.
Amikor a sors átírja a forgatókönyvet
Van, hogy a bürokrácia malmai hoznak valami olyat, amire egyáltalán nem számítasz. Nemrég pont került egy évek óta húzódó elszámolás végére, és a visszatérítés beérkezésével a számlámon hirtelen megjelent az az összeg, ami egy csapásra mindent megváltoztatott.
Amikor megláttam a számokat, nem az járt a fejemben, hogy tárgyakra vagy felújításra költsem. Egyetlen szó villogott a szemem előtt neonfényekkel: M E X I K Ó .
Azonnal beindult a gépezet. Először jött a matek (mert az éjjeli bagoly fejem imád éjfél után tervezgetni), aztán a részletes költségvetések pörgetése, végül pedig a nagy felismerés: ez nemcsak egy távoli álom, hanem a jövő márciusi valóság!
Három város, két hét, nulla akadály – együtt a családdal
A legcsodálatosabb az egészben, hogy nem egyedül és nem is idegenekkel vágok neki, hanem a családommal! Ráadásul Guadalajarában és a tengerparton a kint élő barátaink várnak minket, úgyhogy igazi meleg, otthonos és élményekkel teli családi kaland lesz.
Sokan kérdezték, hogy kerekesszékkel nem túl merész dolog-e bevállalni egy óceánon túli utazást. A válaszom? Egyáltalán nem! Mexikó hatalmasat fejlődött: a Puerto Vallarta-i pálmafás sétány, a Frida Kahlo Múzeum, de még a Teotihuacáni piramisok lába is abszolút vár ránk.
A 14 napos terv már összeállt, és egyszerűen tökéletes:
1. Mexikóváros (CDMX): Ahol végre élőben látom a Televisa San Ángel stúdióit (igen, a telenovella-rajongó énem itt valószínűleg el fog sírni pár könnycseppet), gurulunk a gyönyörű San Ángel-i villák között, benézek a Cineteca Nacionalba, és együtt szurkolunk egy Lucha Libre maszkos birkózómeccsen az Arena Méxicóban.
2. Guadalajara: Ahol végre átölelhetjük a kint élő barátokat, bejárjuk Tlaquepaque kézműves utcáit, és igazi mariachi zene mellett koccintunk egy pohár helyi tequilával az agave mezők tövében.
3. Nayarit tengerpartja (Sayulita & San Pancho): Ahol a Csendes-óceán hullámai mellett, a pálmafák alatt, a családom körében fogom kipihenni az elmúlt 20 év várakozását.
Nulla nyelvi akadály, tiszta szeretet
Mivel a családból csak én beszélek spanyolul (ráadásul a katalán beütéssel együtt igazi nyelvi szerelem ez nálam), én leszek a csapat hivatalos kalauza, tolmácsa és idegenvezetője. Nem kellenek méregdrága szervezett utak: úgy fedezzük fel az országot együtt, ahogy nekünk a legkényelmesebb.
Még azon is elgondolkoztam, hogyan fogjuk kibírni a 12 órás repülőutat az óceán felett a dohányos családtagunkkal (tipp: a nikotinos tasakok életet fognak menteni!), de az én éjjeli bagoly ritmusomnak hála a jetlag átállás a nyugati irányba gyerekjáték lesz.
Miért írom ezt le?
Mert még mindig alig hiszem el. Tegnap még a megszokott napi rutinban ültem, ma meg már azon gondolkozom, milyen lesz az igazi mexikói taco íze (és hogy hogyan fogom otthon az airfryerben leutánozni, ha hazatérünk!).
Ez az utazás nemcsak egy nyaralás lesz. Ez a bizonyíték arra, hogy a leghosszabb várólistás álmok is sorra kerülnek egyszer – és a legszebb dolog az életben ezeket az álmokat azokkal megosztani, akiket a legjobban szeretünk.
Március, érkezünk! 🌶️🥑✈️🇲🇽
Megjegyzések
Megjegyzés küldése