Vallomás: NordVPN, mexikói intrikák és a meg nem értett telenovella-függőségem
Ideje színt vallani a blogon, mert az alkímia nemcsak a mély spirituális transzformációról szól, hanem arról is, hogy emelt fővel és büszkén vállaljuk a legbűnösebb szenvedélyeinket is. Úgyhogy mindenféle filter nélkül kimondom: súlyos, krónikus és menthetetlen telenovella-függő vagyok.
És nálam ez a szerelem nem ismer generációs határokat. Ugyanolyan vallásos áhítattal és imádattal tudok elveszni a kilencvenes évek hamisítatlan, nosztalgikus klasszikusaiban – ahol a dráma még tiszta és örök –, mint a legújabb, legmodernebb szériákban. Egyszerre vagyok a múlt nagy történeteinek őrzője és a jelenlegi prémium liga fogyasztója. A Telemundo és a ViX platformok nálam folyamatosan pörögnek a képernyőn, és olyan elkötelezettséggel követem az intrikákat, mint egy tőzsdeügynök a részvényárfolyamokat.
A helyzet valójában olyan komoly, hogy a kiberbiztonsági szoftveremet is kizárólag a latin-amerikai drámák miatt tartom fenn. Amikor bekapcsolom a NordVPN-t, és a digitális helyzetemet átlövöm Mexikóba, nem a titkos bankszámláimat védem a hackerektől. Dehogy. Csupán elegánsan kijátszom a regionális korlátozásokat, hogy a legfrissebb epizódokat azonnal, melegében fogyaszthassam el. Ha a cyber-bűnözés csúcsa az, hogy Budapestről mexikói IP-címmel nézem, ahogy Aracely Arámbula éppen bosszút áll a fél világon a La Patrona-ban, akkor büszkén vállalom a bűnösségemet.
A popkultúra mint belső terápia
A környezetem persze hajlamos ezt a szenvedélyt egy enyhe, megengedő mosollyal elintézni. „Áh, Ica csak a spanyolját gyakorolja!” – mondják a jóakaróim, és én persze bőszen bólogatok, mert hát tolmács-agy ide vagy oda, a szókincsem valóban elképesztő fordulatokkal gazdagodott. Bár tegyük hozzá: a mindennapi chat ügyfélszolgálati munkámban vagy a magánóráimon viszonylag ritkán tudom hasznosítani azt a fordulatot, hogy „¡Maldita sea! Te megmérgezted a családi birtok kútját, hogy megszerezd az örökségemet!” – de ki tudja, mit hoz a jövő.
A valóság azonban az, hogy a telenovellák számomra sokkal többet jelentenek puszta szórakozásnál. Ezek a történetek a tiszta, desztillált érzelmekről szólnak. Nincs maszatolás, nincs passzív-agresszív hallgatás. Ha valaki dühös, ott repül a kristályváza, és felgyullad a hacienda. Ha valaki szeret, ott a világ legdrámaibb háttérzenéjére omlanak egymás karjaiba.
A mögöttem álló, nehéz és traumákkal teli időszakok után, amikor a szociális akkumulátorom teljesen lemerül, és a külvilág zaja elviselhetetlen teherré válik, Mexikó az én végső menedékem. Egy olyan buborék, ahol végre nem nekem kell megoldanom a problémákat, nem nekem kell megmentenem a világot. Csak hátradőlök, és nézem, ahogy a képernyőn a szereplők nálam sokkal kétségbeesettebb és látványosabb modi módon teszik tönkre a saját életüket. Ez a tökéletes mentális detoxikáció.
A láthatatlan szinkrondramaturg és a soundtrack-nyomozás
Ráadásul a szakmai ártalomtól sem tudok szabadulni. Miközben nézem a kedvenc részeimet – legyen az egy régi nagy kedvenc vagy egy mai premier –, a humán beállítottságú, fordítói agyam a háttérben folyamatosan pörög. Figyelem a ritmust, a temperamentumot, a kulturális finomságokat, és azon kapom magam, hogy virtuálisan már írom is a magyar szinkronszöveget.
De a függőségem itt még nem áll meg: hivatalosan is diagnosztizálható, beteges soundtrack-gyűjtő vagyok. Sokan nevetnek ezen, de nekem a szöveg nélküli, instrumentális zenék jelentik a legmélyebb művészetet. Ha egy-egy drámai jelenet alatt megszólaló dallam megérint, képes vagyok akár évekig (!) megszállottan kutatni utána az internet legrejtettebb zugaiban, amíg meg nem találom a tiszta verziót. Számomra ezek a háttérzenék hordozzák a történetek igazi lelkét.
Úgyhogy üzenem a világnak: a telenovella nem ciki, hanem művészet, logisztika, zene és terápia egyben. És amíg a NordVPN működik, és a mexikói drámákban van még legalább egy ármánykodó főgonosz, addig én biztosan ott fogok ülni a képernyő előtt – a 90-es évek nosztalgiájával, az instrumentális dallamok vadászatával és a mai kor tüzével a lelkemben, készen állva a következő epizódra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése