A „súlyosbodás” idézőjelben: A védett csendből a heti 38 óra kihívásába
Az életemben a nagyobb váltások sosem voltak zökkenőmentesek, de pont ezek a pillanatok mutatták meg, mire vagyok képes, ha igazán próbára tesznek. Az általános iskola felső tagozatát magántanulóként végeztem: heti 10 órában, egy zárt, csendes különteremben tanultam a nevelőimmel. Biztonságos volt, feszített, de kiszámítható.
Aztán elérkezett a középiskola, és a spanyol kéttannyelvű gimnázium sajátos tanítási formája miatt nem lehettem többé magántanuló . Mivel az intézmény szerencsére akadálymentes volt – pont az érkezésem évében építettek liftet –, minden fizikai gát elhárult az elől, hogy visszatérjek a mindennapos tanrendhez .
A fizikai akadályok elhárultak, de a mentálisak és a megszokásbeliek csak ekkor kezdődtek.
Öt évnyi heti 10 órás, védett és koncentrált tanulás után hirtelen visszacsöppenni a normális, mindennapos tanmenetbe óriási sokk volt. És ez a helyzet a nulladik évfolyamon még tovább fokozódott: heti 38 spanyol óránk volt, a nyelvórákon pedig az első számú szabály az volt, hogy egyetlen árva szót sem szólalhattunk meg magyarul. Péntekenként pedig az egész heti anyagból azonnal számonkértek minket.
A külvilág szemével nézve ez a váltás egy brutális, szinte elviselhetetlen terhelés volt. Sokan mondták volna rá, hogy a helyzetem „súlyosbodott” .
Én viszont ezt a szót már akkor is azonnal idézőjelbe tettem. Számomra ez a heti 38 órás nyelvi mélyvíz nem egy elviselhetetlen súly volt, hanem egy újabb teljesítendő kihívás, amire az első perctől kezdve mérhetetlenül büszke voltam. Nem a nehézséget láttam benne, hanem a lehetőséget, hogy dacoljak a korlátokkal. Rákényszerítettem az agyamat, hogy ne csak tanulja, hanem élje a nyelvet.
Ez a drasztikus váltás tanított meg arra, hogy a nehéz helyzeteket nem elszenvedni kell, hanem átkeretezni. A heti 38 óra és a chilei tanárunk radikális módszerei kellettek ahhoz, hogy év végére az egész osztállyal erős középfokú szinten álljunk, és megalapozzuk azt a tudást, ami ma a hivatásom és a szabadságom . Az alkímia itt kezdődik: amikor a hirtelen rád zúduló elvárások és a megváltozott ritmus nyomását nem teherként hordozod, hanem üzemanyagként használod a szintlépéshez.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése